... úgy tűnik, álomvilágban éltem. A tanyánk környezetében mindenki kedves, segítőkész, még bent a faluban is mindenki köszön, akkor is ha fogalma sincs, ki vagy. Ezen az elején nagyon meglepődtem, mert nem ezt szoktam meg, de visszatértek a gyerekkori emlékeim, amikor nagyanyáméknál is ugyanez volt a szokás. Igaz lehet a mondás, hogy mindenki magából indul ki, mert ebben a már szinte idilli környezetben eszembe se jutott, hogy léteznek rossz emberek is. Eddig. Egyik reggel ugyanis azt vettük észre, hogy eltűntek a birkáink. Mind az 5.
A kapuk zárva, a kerítés sértetlen, de a birkák sehol. Amikor észrevettük a kerítés túloldalán a keréknyomokat a lucernásban, már biztosak voltunk benne, hogy ellopták őket. Szóval fel kellett ocsúdnunk az álomvilágból... Hirtelen szertefoszlottak a gyapjúval kapcsolatos álmaim is, és újra nyírhatjuk a füvet... Igen kellemetlen tapasztalat. Arról már nem is beszélve, hogy nem is tudom, szerencsétlen párák élnek-e még. A szomszédok sejtik hogy kik lehettek ... már csak a rendőrségben és a polgárőrségben bízhatok, bár tudom hogy kicsi az esély, hogy a barik élve hazakerüljenek. :(
A kapuk zárva, a kerítés sértetlen, de a birkák sehol. Amikor észrevettük a kerítés túloldalán a keréknyomokat a lucernásban, már biztosak voltunk benne, hogy ellopták őket. Szóval fel kellett ocsúdnunk az álomvilágból... Hirtelen szertefoszlottak a gyapjúval kapcsolatos álmaim is, és újra nyírhatjuk a füvet... Igen kellemetlen tapasztalat. Arról már nem is beszélve, hogy nem is tudom, szerencsétlen párák élnek-e még. A szomszédok sejtik hogy kik lehettek ... már csak a rendőrségben és a polgárőrségben bízhatok, bár tudom hogy kicsi az esély, hogy a barik élve hazakerüljenek. :(
