Magyar birka gyapjú - tisztítás

Megvannak az ígért képek, íme ahogy én csináltam.
Először is azzal kell tisztában leni, hogy a nyers birka gyapjú sokszor borzasztóan koszos, büdös. Nagy szerencse, ha sikerül viszonylag tiszta birkáról lenyírt gyapjút kapni, no nekem most nem volt ilyen szerencsém.
A gyapjú tele volt a legkülönbözőbb szennyeződésekkel, először azt gondoltam hogy a pisi-kaki a legnagyobb probléma, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a nagyon apró növényi törmelék az, amit a legnehezebb eltávolítani.
Kiterítettem a bundákat, és először is leszedtem a nagyon kakis részeket. Utána megfogtam egy akkora darabot, amit átértem, és elkezdtem kirázni. Ilyenkor hullik belőle a por, a másodvágások, és a növények is. Én azokat a részeket, amikben nagyon-nagyon sok apró növényi törmelék volt, kidobtam, így is maradt benne épp elég.
Ezek a képek nem a legjobbak, mert pont a nyírott oldal van felül, és a szőrvégek a legkoszosabbak, de kb. így nézett ki a szoknyázás és a kirázás után:

Ahhoz, hogy a lehető legtöbb szenny fellazulhasson, be kell áztatni tiszta hideg vízbe 2-3 napra. Nem érdemes tovább hagyni, mert megindul az algásodás, és azt még nehezebb eltávolítani.

Utána jöhet a valódi mosás. Nagyon forró vízben kell mosni, hogy a lanolin fel tudjon oldódni, ez kb. 60 fok lenne, de nekem az a tapasztalatom, hogy ha elég mosogatószert használunk, akkor nem kell annyira forró víz. Van aki jobban szereti, ha egy nagyon kevés lanolin marad is rajta.

Mindenképpen kisebb adagokban mossuk, és tegyük bele egy mosózsákba hogy minél kevésbé filcesedjen. Készítsük elő a forró vizet, tegyünk bele mosogatószert, és óvatosan nyomjuk a víz alá a  gyapjunkat. Minél kevesebbet nyomkodjuk, mert könnyen összeállhat. Hagyjuk benne egy ideig, de nem szabad kihűlni a víznek. Én az első mosóvízből pár perc után kivettem, mert a hideg, vizes gyapjú gyorsan lehűtötte. Csináltam új, forró mosóvizet, és abban kb. fél órát hagytam ázni. Ezt még 1-2-szer meg lehet ismételni, én összesen háromszor mostam. Utána 4-5 öblítés következett, ugyanolyan hőmérsékleten. Amikor már tisztább volt a víz, kicentrifugáltam és kitettem száradni. Ilyen lett, látható hogy még mindíg jó sok piszok van benne:

Aztán szét kell húzgálni, tépkedni a tincseket hogy kártolni lehessen, ekkor jó sok kosz kihullik belőle, és a kártolón már egész tisztának látszik:

Végül a fonal, még a végső mosás előtt:

Itt már tényleg kevés növény található benne, és ha a fonalat beáztatjuk egy kicsit (amit egyébként is célszerű megtenni fonás után), azok is kiáznak belőle.

Így kaptam egy közepes finomságú és közepes fehérségű fonalat, aminek nagyon örülök, mert kitűnő lesz festésre és kötésre, kendőket, pulcsikat, kardigánokat látok a lelki szemeim előtt... 23 kilóból csak kijön pár pulóver!? ;)

Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a fekete gyapjúból!

Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki a nyers gyapjú tisztítását, szerintem mindenkinek jót tesz, ha megismeri a gyapjú viselkedését, tapasztalatszerzésnek is kitűnő!

Ha kész a fonal, édes a pihenés! Lehet újra blogolni!

KELLEMES HÚSVÉTOT KÍVÁNOK!

A magyar birka

Régen nálunk is sokan voltak, akik a birkák gyapját kisebb vagy nagyobb tételben feldolgozták, de sajnos ez a szokás -sok más népi mesterséggel együtt - idővel szinte teljesen eltűnt. Külföldön, tőlünk nyugatabbra, és Amerikában azonban nagyon sokan fonnak, nemezelnek, és ott az állatokat nem csak a húsukért tartják, hanem kifejezetten odafigyelnek a gyapjú minőségére is, különböző fajtákat tartanak kifejezetten a gyapjuk miatt.
Ezzel szemben nálunk a birka tenyésztőknek nem éri meg a gyapjúval foglalkozni, mert olyan keveset kapnak érte. Sokszor azzal fizetnek a nyíróknak, hogy nekik adják a lenyírt gyapjút, amit aztán a nyírók felvásárlóknak adnak tovább, szinte fillérekért. Sokan pedig inkább elégetik a lenyírt gyapjút, mert csak a baj van vele.

PEDIG a magyar birka gyapja is van olyan jó mint a külföldi, és nekünk is vannak különleges fajtáink, amikért mások ölni tudnának, nálunk viszont szinte semmibe veszik!

Lehet hogy most nagyon barátságtalannak, összeférhetetlennek, különcnek, .... hülyének..... stb. tűnök, igazán nem akarok senkinek a lelkébe vagy más egyebébe beletiporni, de muszáj feltennem a kérdést:

Miért nem becsüljük meg, ami a sajátunk? 

Miért kell a külföldi dolgokat isteníteni, a sajátot pedig lenézni? 

Ezt a mentalitást már más területen is észrevettem, de maradjunk a gyapjú példájánál. Vesszük (én is) a drága, külföldről behozott gyapjakat, a szuper finomtól kezdve az igen durváig bezárólag. Ugyanakkor a magyar gazdák meg elégetik ugyanezt. Nincs itt valami ellentmondás???

Na, ennek jártam utána, nem is volt nehéz.
Elmentem egy állatvásárba Dabasra, beszélgettem pár birka tenyésztővel. Kiderült, hogy tényleg vannak nekik a fajtatiszta, törzskönyves, nagyon puha gyapjú merinótól a rackáig és a keverékekig mindenféle juhaik, és hajlandók is eladni a nyírási, illetve az átvételi áron a gyapjút.

Kicsit nehéz lett volna mindenkihez elmennem akivel beszélgettem, mert több helyről jöttek a dabasi vásárba, ezért úgy döntöttem, hogy keresek egy birkás tanyát a környékünkön. Pont ott volt a birkák nyírója is, rögtön meg is beszéltünk egy időpontot, és a legközelebbi nyírás után vettem is tőle 3 nagy zsák gyapjút. Most nem a gyapjú finomsága volt az elsődleges szempont, hanem az, hogy meg tudok-e birkózni a nyers gyapjú tisztításával, és aztán a fonással.

Nem is volt olyan nehéz mint amennyire féltem tőle, egész könnyen ment, és a gyapjú minősége is egész jó. Közepes finomságú fonal lett belőle, pulóvernek simán megteszi. Sokkal rosszabbra számítottam.

A nyers súlynak kicsit több mint 1/3-a veszett el a tisztítás, feldolgozás során, és 1 kilóval kb. 2 óra plusz munkám volt.

Szerintem ez nem rossz arány.

Nagyon örülök neki hogy kipróbáltam, hacsak nincs valami különleges gyapjúra igény, ezután a magyar birkák gyapját fogom használni! ( És persze a magyar angóra nyulakét is!)

Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

(Képek később, amint visszakapom a gépem kábelét)

Tincses II.

Mutatok egy másik tipusú tincses fonalat:

Már nem emlékszem milyen fajtájú birka tincseiből fontam, nagyon időigényes meló, és jó nagy orsó kell hozzá hogy egy hosszabb szál is ráférjen. Akár sál is készülhet belőle, de pl. egy pulóver vagy poncsó díszítésére is jó lehet, igen különleges kinézete van. Nekem a juhászok subája jut róla eszembe.

Egy kezdetlegesebb változatát használtam fel ehhez a horgolt kutya pulcsihoz:

És ha a gazdi a kutyushoz akar öltözni, íme egy példa Tündi gyönyörű sáltűjével díszítve: