A bánatomat nyuszizásba fojtottam, hatalmas mennyiségű kép készült, nagyon nehéz volt ezt a párat kiválasztani közülük. Ezek itt a kisnyulak szülei, a mama a kissé megtépázott szőrű fehér német angóra nyuszi. A nyulak szülés előtt alaposan kitépkedik a saját szőrüket, abból készítenek a kicsiknek meleg, pihe-puha fészket. A papa pedig a sárga színű, szintén német angóra:
A kicsik ma 5 hetesek, már szép hosszú szőrük van, puhák, kerekek, kíváncsiak.
Még mindíg nem tudom megállapítani hogy ki fiú és ki lány, egyik nap úgy látom, hogy csak 1 lány van, a többi pedig fiú, a másik nap pedig pont fordítva.
Ők pedig a szatén angóráink. az első 2 fiú, a harmadik kislány:
A fényviszonyok nem igazán kedveztek a szőrük fényének megmutatásához. A szőrük most növésben van, a 2 fiú pár hete lett letrimmelve, a kislánynál látszik, hogy a nyaka alatt még hosszú a szőr, azt pár nap múlva fogom leszedni róla. A szatén angóráknak vedlik a szőrük, ami azt jelenti, hogy nem nyíri kell, hanem a beérett, egyébként magától is kihulló szőrt le kell szedni róluk, úgy, mint amikor a kozmetikus a kutyát trimmeli. A régi, hosszú szőrük alatt nő egy új réteg, és amikor letrimmeljük a hosszú szőrt, alatta ottmarad az új, rövidebb réteg. Ez egyáltalán nem fáj a nyuszinak, mert csak az elhalt szálakat húzzuk ki, és nem marad kopasz, mint a nyírott német angórák, mert rajtuk marad a pár centis új szőrük. Az utolsó képen látszik a különbség, elől a régi hosszú szőre olyan szürkés színű, míg a friss, rövid szőr szép mogyoró színű.