péntek, április 22, 2011

A magyar birka

Régen nálunk is sokan voltak, akik a birkák gyapját kisebb vagy nagyobb tételben feldolgozták, de sajnos ez a szokás -sok más népi mesterséggel együtt - idővel szinte teljesen eltűnt. Külföldön, tőlünk nyugatabbra, és Amerikában azonban nagyon sokan fonnak, nemezelnek, és ott az állatokat nem csak a húsukért tartják, hanem kifejezetten odafigyelnek a gyapjú minőségére is, különböző fajtákat tartanak kifejezetten a gyapjuk miatt.
Ezzel szemben nálunk a birka tenyésztőknek nem éri meg a gyapjúval foglalkozni, mert olyan keveset kapnak érte. Sokszor azzal fizetnek a nyíróknak, hogy nekik adják a lenyírt gyapjút, amit aztán a nyírók felvásárlóknak adnak tovább, szinte fillérekért. Sokan pedig inkább elégetik a lenyírt gyapjút, mert csak a baj van vele.

PEDIG a magyar birka gyapja is van olyan jó mint a külföldi, és nekünk is vannak különleges fajtáink, amikért mások ölni tudnának, nálunk viszont szinte semmibe veszik!

Lehet hogy most nagyon barátságtalannak, összeférhetetlennek, különcnek, .... hülyének..... stb. tűnök, igazán nem akarok senkinek a lelkébe vagy más egyebébe beletiporni, de muszáj feltennem a kérdést:

Miért nem becsüljük meg, ami a sajátunk? 
Miért kell a külföldi dolgokat isteníteni, a sajátot pedig lenézni? 

Ezt a mentalitást már más területen is észrevettem, de maradjunk a gyapjú példájánál. Vesszük (én is) a drága, külföldről behozott gyapjakat, a szuper finomtól kezdve az igen durváig bezárólag. Ugyanakkor a magyar gazdák meg elégetik ugyanezt. Nincs itt valami ellentmondás???

Na, ennek jártam utána, nem is volt nehéz.
Elmentem egy állatvásárba Dabasra, beszélgettem pár birka tenyésztővel. Kiderült, hogy tényleg vannak nekik a fajtatiszta, törzskönyves, nagyon puha gyapjú merinótól a rackáig és a keverékekig mindenféle juhaik, és hajlandók is eladni a nyírási, illetve az átvételi áron a gyapjút.
Kicsit nehéz lett volna mindenkihez elmennem akivel beszélgettem, mert több helyről jöttek a dabasi vásárba, ezért úgy döntöttem, hogy keresek egy birkás tanyát a környékünkön. Pont ott volt a birkák nyírója is, rögtön meg is beszéltünk egy időpontot, és a legközelebbi nyírás után vettem is tőle 3 nagy zsák gyapjút. Most nem a gyapjú finomsága volt az elsődleges szempont, hanem az, hogy meg tudok-e birkózni a nyers gyapjú tisztításával, és aztán a fonással.

Nem is volt olyan nehéz mint amennyire féltem tőle, egész könnyen ment, és a gyapjú minősége is egész jó. Közepes finomságú fonal lett belőle, pulóvernek simán megteszi. Sokkal rosszabbra számítottam.
A nyers súlynak kicsit több mint 1/3-a veszett el a tisztítás, feldolgozás során, és 1 kilóval kb. 2 óra plusz munkám volt.
Szerintem ez nem rossz arány.

Nagyon örülök neki hogy kipróbáltam, hacsak nincs valami különleges gyapjúra igény, ezután a magyar birkák gyapját fogom használni! ( És persze a magyar angóra nyulakét is!)
Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

(Képek később, amint visszakapom a gépem kábelét)

4 megjegyzés:

  1. Teljesen igazad van! Tényleg jó arányt értél el a saját kezű feldolgozással, így érdemes...! Nagyon kíváncsi leszek a képekre is.

    VálaszTörlés
  2. Sajnos tényleg ez tapasztalható nálunk, és fel nem foghatom, hogy miért van ez így?! Sok más témában is ez a helyzet, és ez nagyon elszomorító:( Nagyon várom a képeket:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon érdekes, amit írsz. Nekem eddig az egyik legnagyobb talány az volt, hogy annak a sok birkának, hova tűnik el a gyapja...

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...